Van néhány dolog, amire különösen érdemes odafigyelned, hogy nehogy tönkretedd a kapcsolataidat. Összegyűjtöttük, mi az, amit ne csinálj!

Kritizálj másokat!
Az még rendben van, hogy néha hibáztatod magadat, de ha ezt más teszi, akkor összedől a világ. Akkor sündisznóállásba vonulsz, igazolni kezded a viselkedésedet, magyarázkodásba fogsz, másokat okolsz, és elrohansz, de előbb még bevágod magad után az ajtót.

Leggyorsabban úgy lehet másokat megbántani és tönkretenni a kapcsolatainkat, ha kritizálunk. A kritizálás lebénít, idegesít, és provokál.
Ráadásul a legtöbb ember nem tartja felelősnek magát a tetteiért.
Ha már muszáj kritizálni, akkor először dicsérj! „Kisfiam, örülök, hogy rendben van a ruhád, a hajadat is megfésülted, most már csak a cipődet kellene rendbe hozni!” Ez így szebb, nem? (De mutassatok nekem egy anyukát, aki ezt reggel hétkor így adja elő!) Persze, az alapelv ettől még igaz, csak melós a végrehajtás.

Sértődj meg és napokig (hónapokig) ne állj szóba a másikkal!
Csak a kiegyensúlyozatlan emberek idegesítik fel magukat mások rosszindulatú megjegyzései miatt. Például ha valaki azt mondja neked: „mindenki tudja, hogy csak a pénze miatt mentél hozzá”,akkor mosolyogj, és értsél egyet vele. Bármi is a célja az illetőnek ezzel a mondattal, meg fog lepődni a reakciódon, mert nem azt kapja, amire számít. Nem kell elmagyaráznod neki a belső indítékaidat, és megsértődni is felesleges. Csak engedd el a füled mellett a rosszindulatú megjegyzéseket! A szelektív hallás égi adomány.

Hibáztass másokat!
Ha meglátogatlak és az első órában arról beszélsz, hogy miért nem hívtalak fel gyakrabban és miért nem találkozunk sűrűbben, akkor biztos lehetsz benne, hogy a következő hónapokban feléd sem fogok nézni. Miért abban a reményben találkozunk másokkal, hogy kellemesen töltjük majd az időt és jól érezzük magunkat. Figyeld meg, hogyan beszél egy bukás szélén álló gyerek, egy válófélben lévő pár. A következő mondatokat fogod hallani:
  • Nem az én hibám. Te tehetsz róla.
  • A tanár az oka.
  • Nem tehetek róla.
  • Mindenről a kormány tehet.
  • Velem senki sem törődik.
  • A szüleim rontották el.
A lényeg, hogy nem miattam van az egész és nem is az én felelősségem, hogy helyrehozzam.
Amíg másokat hibáztatunk, a probléma nem oldódik meg, mi pedig frusztráltak és boldogtalanok maradunk. És ezt nem akarjuk, ugye?

 
Top